2018. 01. 10.
Jobb helyszínt nem is választhatott volna a gazdasági minisztérium háttérintézménye (az IFKA Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft.) a Borsodi Műhely Kft. győri gyáránál, hogy bejelentse az európai uniós pénzből, vissza nem térítendő 1700 millió forintból megvalósítandó középvállalati fejlesztési programot a leginkább versenyképes feldolgozó-ipari kis- és közepes vállalkozások számára.
Újságírók előtt elhangzott: ez az első olyan átfogó hazai fejlesztési program (szakmai zsargonneve: GINOP, azaz gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program 1.1.4-16), amelyik testreszabott képzésekkel, vállalkozásfejlesztési megoldásokkal, nemzetközi szereplők bevonásával igyekszik segíteni/serkenteni a támogatást elnyerő cégek hatékonyságát, termelékenység-növelését, a meglévőnél jobb munkaszervezését és rugalmasságát. Egy szóval: a nemzetközi versenyképességét.
A cégalapító Borsodi házaspár – ma már nyugdíjban.
A programbejelentés helyszíne azért is szerencsés, sőt, rokonszenves, mert a jó három és fél évtizeddel ezelőtt (!) családi vállalkozásként alapított Borsodi Műhely Kft. példára serkentő, okos, szorgalmas, megbízható, pontos munkával fejlődhetett immár három hazai helyszínen (Győrön kívül Kisújszálláson és Szombathelyen) működő, speciális igényeket kielégítő, mintegy 170 mérnököt, szakmunkást, közgazdászt, adminisztratív munkatársat foglalkoztató közepes vállalkozássá. Olyan céggé, amelyhez hasonlók Európa (és a világ) működőbb felében gerincét alkotják a tisztes iparnak, és rugalmasságuk, különleges szakértelmük révén belesimulnak abba a gépezetbe, amelynek fő hajtóerői a „nagyok”, ám e közepesek (és persze a kisvállalatok) nélkül képtelenek lennének kellő dinamikával működni. Mi lenne a többi között a hatalmas, nemzetközi autógyárakkal, ha Borsodiék és a hozzájuk hasonlók nem terveznének és gyártanának számukra egyedi célgépeket, megmunkáló-sorokat, ha nem vennének részt az ugyancsak nagyok gépegységeinek a javításában, fölújításában, karbantartásában, az anyagvizsgálatokban és még egy sor, korántsem mellékes, nélkülözhetetlen munkafolyamatban?!
Az 1700 millió forintos, EU-pénzből megvalósuló középvállalati fejlesztési program kezdetének bejelentése helyszínéül kiválasztott Borsodi Műhely nem csupán a folyamatos és szolid növekedésével, önművelő és új nemzedékeket a tisztességes, alapos munkára tanító tevékenységével lehet példa sokak számára, hanem a Nyugat-Európában már évszázadokkal ezelőtt bevált gyakorlattá vált azzal a hagyománnyal is, amely nemrégiben valósággá vált a győri vállalkozásnál: a dinasztiaépítéssel. Az alapító Borsodi László és felesége a hozzájuk legközelebb állóknak, ifjabb Lászlónak és Mónikának adták át a cég vezetését az embert próbáló felelősséggel együtt, és kellő közelségből és bölcsességgel, sok évtized alatt kikristályosodott tapasztalatok birtokában segítik a fiatalokat abban, hogy megfeleljenek a ma és a holnapok kihívásainak. A tanulás, szorgalom és lendület legutóbbi eredménye: Horváthné Borsodi Mónika és testvére, ifjabb Borsodi László alig egy hónappal ezelőtt vehette át „a 2017. év vállalkozója” díjat…
A cégalapítás relikviája a vállalat házi múzeumában.
A Borsodiékéhoz hasonló közepes vállalkozások pályázhatnak a ma délben bejelentett lehetőségre, a vissza nem térítendő anyagi támogatásra az Európai Unió hazánknak nyújtott anyagi előnyeiből megvalósuló gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program révén. A sajtótájékoztatón legalább húsz alkalommal elhangzott, hogy a magyar ipar a nyugati világ példáját kívánja követni az Ipar 4.0 megakorszerűsítéssel, a digitalizációval, a hálózatba szerveződéssel, a robotok alkalmazásával, már csak azért is, mert mostanra aggasztóvá és lendületfékezővé vált a munkaerőhiány a népgazdaság (és a többi között az egészségügy!) sok területén. Érdekes módon egyszer sem utaltak a középvállalati fejlesztési programot bejelentő sajtóesemény szónokai a „keleti nyitásra”, miáltal arra következtethet a krónikás (is), hogy Magyarország számára nem Azerbajdzsán, nem Orosz-, nem Törökország és a többi diktatúra a példakép, hanem a nyugodt, okos, szorgalmas, céltudatos fejlődést és fejlesztéseket fölmutató polgári demokratikus társadalmak, közelségük miatt (is) elsősorban Ausztria és Németország.
Megtudhatták a sajtóesemény részvevői, hogy hazánk gazdaságában meghatározó szerepük van a kkv-knak, amelyek a munkavállalók kétharmadát foglalkoztatják. A mintegy ezer közepes nagyságú cég a GDP (bruttó hazai termék) egy százalékát adja, és közöttük a legnagyobbaknak számító ötszáz jó négyötöde magyar kézben van.
Ilyen óriásokkal is dolgoznak a közepes vállalatnál.
A nemzetközi élvonalhoz csatlakozásunkban tehát döntő lehet a közepes nagyságú vállalatok további erőgyűjtését és lendületvételét segítő EU-s százmillióknak – a többi között a legújabb gyártási eszközök és módszerek bevezetéséhez, a negyedik ipari forradalom kínálta lehetőségek kihasználásához, a gyártás digitalizásához és automatizálásához, az újító és megújító módszerek alkalmazásához, a kutatáshoz, a fejlesztéshez. És miközben a leginkább érdekelteknek, a közepes méretű feldolgozó-ipari vállalkozásoknak különösen szükségük lenne a fejlődésüket/fejlesztésüket látványosan segítő pályázati pénzekre, a tapasztalatok szerint alig harmaduk élt eddig a lehetőségekkel. Csak bízni lehet abban, hogy a ma Győrött bejelentett 1700 millió forint pályázati pénz – kellő módon megindokolt érvek alapján – a legjobban hasznosul.
Félő, hogy a pályázatok elmaradásában a tájékozatlanság és a gyakorlatlanság is szerepet játszik. E hátrányt kiküszöbölendő, a győri központú Pannon Gazdasági Hálózat szakemberei hivatásuknak tekintik a kkv-k technológiai versenyképessége segítését különféle szakmai és célrendezvényekkel, külföldi, értsd: európai uniós partnerkapcsolatok közvetítésével.
Európa működő(bb) fele csakis úgy képes a kölcsönösen előnyös együttműködésre, ha mi, magyarok tesszük meg az első lépéseket a Nyugat irányába, és az utóbbi időszakban egyre gyakrabban hallható „ez nekünk jár” helyett az együtt munkálkodásra, a tapasztalatszerzésre összpontosítunk, miközben önzetlenül megosztjuk partnereinkkel a büszkeségre méltán okot adó magyar szellemi tőkét.
